df
FELIRATKOZÁS A HÍRLEVÉLRE!
Tudás, kaland, egzotikum
  
  

Helytörténeti gyűjtemény

A település kezdete a neolitikum (Kr.e. 5200-5000) korára nyúlik vissza, a régészek bronzkori, vaskori, római kori emlékeket tártak fel a város területén. A török hódoltság korában palánkvár és minaret épült, ez utóbbi ma is látogatható. A török uralom utáni újjáépítésben a Szapáry, majd az Illésházy család játszott meghatározó szerepet Érden. 1828-ban Illésházy Istvántól Batthyány Fülöp herceg vásárolta meg Érdet, az ő rövid, húszévnyi birtoklására esik az 1838. évi nagy dunai árvíz. Az elpusztult település helyett alapította a herceg Újvárost, a folyótól kissé távolabb eső területen (Fülöpváros). 1848-ban Érd – a Lánchíd építésének támogatásával kitűnt görög származású bécsi bankár – Sina György báró tulajdonába került. Fia, Sina Simon halála (1876) után lánya, Anasztázia gróf Wimpffen Viktorral kötött házassága révén Érd a sváb származású Wimpffen család kezébe került. A Wimpffenek után 1911-ben a Károlyi grófok váltak Érd legnagyobb birtokosaivá. Az 1920-as évek második felét követően a Károlyi család (gróf Károlyi Imre és fia, Gyula) fokozatosan felparcellázták több mint 3 ezer holdnyi itteni – jórészt erdőből és gyümölcsösből álló – birtokrészüket. A viszonylagos olcsó telekárak és a közeli munkahelyekre való bejárás lehetősége miatt később az ország minden részéből érkeztek betelepülők. A kezdeti üdülőtelepből hamarosan a főváros környéki agglomeráció legnagyobb települése, “Közép-Európa legnagyobb falva” jött létre.

2007-ben Érd Önkormányzata – a város gazdag múltjára való tekintettel – helytörténeti gyűjtemény kialakításáról határozott a Felső utca 13. alatt. 2008. január 1-jén a Magyar Földrajzi Múzeum különálló részgyűjteményeként megalakult a Hely- és Sporttörténeti Kiállítás, mely egy XIX. század végi tornácos házban kapott helyett. A kiállítás komplex módon, régészeti, néprajzi, hely- és sporttörténeti tárgyak segítségével mutatja be Érd város történetét az őskortól az 1930-as évekig

Az első teremben a város területéről előkerült és feltárt tárgyak gazdag együttese látható az újkőkorból, bronz- és vaskorból, a római korból, valamint a középkorból.

A néprajzi kiállítás termében konyha és szoba részlete tekinthető meg. A századforduló bútorai, berendezése mellett látható a XX. század elején még jellemző helyi viselet, néhány, az érdi népi élethez kapcsolódó fotó és dokumentum. A XVII-XVIII. században Érdre települő rác és sváb nemzetiségek viseletéből is kapunk ízelítőt.

A harmadik terem az 1960-as években Érdre települő bukovinai székelyek néprajzi értékeit mutatja be: a női és férfi viseletet valamint a tisztaszoba egy részletét.

Az utolsó terem Érd XX. századi történelmének meghatározó tényezőit mutatja be: a Dunai árvizek pusztítását, az 1930-as évek parcellázását, a sportrepülőtér néhány dicsőséges évtizedét, valamint a város sportolóinak néhány eredményét.

Szilárdan hiszünk abban, hogy a nagyközönség elé színvonalas kiállításokkal lépő helytörténeti gyűjtemény képes az Érden élők lokálpatriotizmusát erősíteni, az Érdhez való kötődést szorosabbra fűzni. A történészek, muzeológusok munkája mellett a lakosság, az érdi polgárok támogatására is szükség van, hiszen az ő visszaemlékezéseik, használati tárgyaik azok, amelyekből városunk történelme valójában felépül és bemutathatóvá válik.