FÜGGŐLEGES TÁJAK – Déchy Mór kaukázusi albuma – 1888
2025. március 28-án nyílt meg
a Függőleges tájak - Déchy Mór kaukázusi albuma 1888 kiállítás.
A tárlat szeptember 14-ig látogatható.A „kaukázusi album”
Déchy Mór (1851-1917) egész életét a hegymászás és a földrajztudomány kettős vonzásában töltötte. Míg a nemzetközi hegymászó közösség egyértelmű elismeréssel adózott a tevékenységének, ugyanez nem mindig jelenthető ki az éppen abban az időben, a 19. század második felében intézményesülő geográfia képviselőiről. Úttörő fotográfiai munkásságának jelentőségét viszont mindenki elismerte. Első négy kaukázusi expedíciójának (1884, 1885, 1886, 1887) válogatott képanyagát 1888-ban személyesen küldte el például az 1821-ben alapított párizsi Földrajzi Társaságnak, amely az első ilyen társaság volt. A 74 fényképet –Déchy más felvételeivel együtt – ma a Francia Nemzeti Könyvtárban őrzik.
A Magyar Földrajzi Múzeum 74 kaukázusi és 6 himalájai fényképét Déchy valószínűleg 1889-ben küldte a Budapesti Tudományegyetem Földrajzi Intézetének élére frissen kinevezett Lóczy Lajosnak, az intézeti fényképtár alapítójának oktatási segédanyagként. Az érdi és a párizsi gyűjteményt összehasonlítva feltűnt, hogy csupán mintegy fele azonos a képeknek, így az anyag értelmezésében munkahipotézisként alkalmazott „kaukázusi album” elméletet, vagyis, hogy itt egyetlen képkollekcióról lehet szó, amelyet Déchy több helyre is elküldött, el kellett vetnünk. A különbségek főleg abban vannak, hogy a párizsi képek egyértelműen „földrajzibbak”, azokkal Déchy glaciológiai és morfológiai kutatásainak eredményeit akarta illusztrálni, míg az érdi kollekcióban éppen a többféleség az érdekes. A Kaukázus fényképezésének úttörőjeként elismert magyar utazó képei esztétikai értelemben csak a szintén abban az időben alkotó zseniális olasz fotográfus és alpinista, Vittorio Sella munkáihoz hasonlíthatók.
Ugyanakkor nem lehet eltekinteni az érdi „kaukázusi album” mélyen személyes vonatkozásaitól sem. A tény, hogy Déchy csak tíz évvel később folytatta kaukázusi kutatásait egyrészt azzal magyarázható, hogy az akkor már Odesszában élő utazó egyre többet volt kénytelen foglalkozni gazdasági ügyeivel, másrészt pedig nyolcéves kislányának, majd nemsokkal később fiatal feleségének tragikus halálával, ami érthető módon rendkívül megviselte őt. Mégsem adta fel: 1897-ben, 1898-ban és 1902-ben újabb expedíciókat vezetett a Kaukázusba, majd 1905 és 1907 között monumentális műben – előbb németül, majd magyarul – foglalta össze utazásait, és azok tudományos eredményeit. Fényképeit a mai napig használják a gleccserek változásainak követésére. A kiállítás az első négy kutatóút általa személyesen válogatott, különböző szempontok szerint fontosnak tartott fényképeit mutatja be.
Pallag Zoltán
