Lámakolostorok életét bemutató fotók és a fényképező, amellyel készültek
a Magyar Földrajzi Múzeum új kiállításán
Utazás a kamera körül: Ligeti Lajos belső-mongóliai kutatóútjának mindennapjai, 1929-1930
Magyar Földrajzi Múzeum, Érd: 2024. június 22. – 2024. október 6.
Marseille, 1928. november 16: többéves párizsi tanulmányok után az akkor 26 éves magyar keletkutató Ligeti Lajos hajóra szál és megkezdi majd három évig tartó kutatóútját. Északkelet-Kína mongol buddhista kolostoraiban ismerkedik a lámaista vallás szent szövegeivel, kevésbé szent szerzeteseivel, a kolostori élet mindennapjaival. Az útra egy valószínűleg Párizsban vásárolt Gallus márkájú fényképezőgépet is visz magával, amely lehetővé tette, hogy képileg is megmentsen valamit a belső-mongóliai lámaista kultúra süllyedő világából. Ez a Ligeti családjának köszönhetően rendkívül jó állapotban fennmaradt mintegy százéves kamera a kiállítás központi darabja, amely körül a látogatók számos eddig a nagyközönség számára ismeretlen fotót láthatnak a Magyar Földrajzi Múzeum gyűjteményéből, amely a kutatóút képi anyagának nagy részét őrzi.
A kiállítás ezúttal nem az út tudományos eredményeire, vagy az úti kalandokra fókuszál, hanem egyrészt azokra az emberekre – Ligeti kínai és mongol szolgáira, katonai kíséretére – akiknek munkája nélkül nem valósulhatott volna meg a kutatóút, másrészt a nőkre és a gyermekekre, akik a lámák mellett a kolostorok népét alkották. A nyugati kutató, így Ligeti is, nagyban rá volt szorulva a helyi segítőkre, akik lehetővé tették a számára idegen világban való közlekedést. A kor kulturális attitűdjeit tükröző, helyenként lekicsinylő, ironikus hang, amelyen a segítőkről ír szükségessé teszi, hogy ráirányítsuk a figyelmet arra a túl gyakran mellőzött tényre, hogy egy-egy kutatóút nem csupán egy nyugati fehér férfi hősies egyéni erőfeszítésének, a tudomány oltárán történő önfeláldozásának eredménye volt, hanem kollektív vállalkozás, amely több ember fizikai (pl. főzés, szállítás, pakolás, állatgondozás) és szellemi (pl. tolmácsolás, információszerzés, útbaigazítás, adminisztráció) munkájára épült.
A kiállítás arra vállalkozik, hogy a kínai útról írt 1934-ben megjelent és azóta több kiadást megért népszerű könyv, a Sárga istenek, sárga emberek szövegét a fényképekkel összeolvasva előtérbe állítsa ezeket az embereket és felvillantson valamit az ő rejtett történeteikből, illetve bemutassa azokat az alakokat, akik Ligeti Lajos ottjártakor 1929-1930-ban Belső-Mongólia világát benépesítették. Az utazás bizonyítékai: a cikkek és a könyv – valamint a könyvben szereplő fotók – megalapozták Ligeti nevét, mint a térség nyelveinek és kultúrájának szakértő ismerőjét. Az út, illetve az azt bemutató szövegek és képek tehát egy szaktekintély megalkotásának építőelemeiként is értelmezhetők, de nem szabad elfelejteni, hogy azokat a képeket, amelyeken ő is látható, nem ő exponálta. „Ha egész nap tüzeltem is, meleget csak közvetlenül a kályha körül éreztem, s bizony sokszor föléje kellett tartanom a kezemet, hogy írni tudjak” – írja egy helyen. A hasonló helyzetet ábrázoló képet 1930 márciusában minden bizonnyal akkori szolgája Szung Tyincai, vagy ahogy ő nevezte a „kis Szung” készítette – a fényképezővel, amelyet a húszas években Párizsban vásárolhatott és amely köré az érdi kiállítás épül.
A kiállítás kurátora: Pallag Zoltán, muzeológus
A kiállítás ingyenesen látogatható.
